Eljön-e Isten uralma az egész földre a szó teljesen valóságos értelmében mint földi, rendszerszerű birodalom ebben a történelemben, vagy csak szellemi, láthatatlan jelenlétét tapasztalhatjuk meg mindvégig az egyházon belül, és csak a következő világmindenségben válik egyetemes uralommá?

Egyértelmű, hogy Jézus Krisztus, az apostolok, mint minden hívő zsidó előtte és azóta is, Isten uralmának valóságos, politikai, kulturális, gazdasági, jogi, erkölcsi, szellemi és minden értelemben történő, globális megvalósulását várták a történelem végére a Messiás el-/visszajövetele által (millennizmus).

Az egyházban ez a látás fokozatosan elhomályosult, és helyét először az a szemlélet vette át (posztmillennizmus), hogy Jézus visszajövetele szellemi értelemben már megtörtént, az egyház pedig a Krisztus földi teste, ezért Isten uralmát a földön az egyháznak kell politikai, földi, valóságos értelemben is megvalósítania, anélkül, hogy Jézusra tovább várna, és anélkül, hogy ebben Izraelnek bármiféle szerepe lenne a jövőben.

Az egyháztörténelemben ezer év telt el ebben a hivatalos tanításban, melyet mélységesen megrendített, hogy egyrészt uralma az egyház mélységes korrupcióját és az inkvizíció rémtetteit eredményezte, nem pedig a világ megjobbulását; másrészt az 1300-as években végképp nyilvánvalóvá vált, hogy az ezeréves egyházkorszak után nem érkezett el a világvége.